Bolygóállítás - a Nap szerepében

A Bolygóállítások során a látható és a kevésbé látható mintáink, működéseink kelnek életre. Sokszor, amikor kérdezem, hogy "Felismersz benne valakit?" egyértelmű válaszok jönnek.

A klasszikus családállításokban személyeket, fogalmakat állítunk, a bolygóállítás során bolygókkal dolgozunk, amik bármivé tudnak "válni". A Nap leggyakrabban az apánkat képviseli, vagy a férfi ősöket, de jelenti az életerőnket, az identitásunkat és mindazt, amihez a belső erőnk kapcsolódik. Fontos szereplő, ezért minden állításban megjelenítem.

Például volt olyan állítás, ahol a Nap képviselője a földön feküdt, majd az állítás végére felállt. Az apa a valóságban tényleg nem volt jó fizikai állapotban, ahogy az állításban mutatkozott, de az állítás kérő fizikai állapotát is egyidejűleg jelezte. Mivel nagyon sok rétegben dolgozódnak egyszerre a bolygók által képviselt minőségek, ezért sokkal több dolog történik egyszerre a térben, mint azt gondolnánk.

Az, hogy az állítás végére felállt a Nap, ennek több értelmezés is lehet: visszajött az életerő, vagy az apa újra nagy lett és erős, akire fel lehet nézni, vagy azt, hogy az állító kérőnek az identitása gyenge lábakon állt és végül újra megszületett az önálló identitása... Amit különösen érdekes volt látni a Nap szerepében az, hogy az Öntudra ébredése is megtörtént. A tudata felébredt, és egy csomó dologra elkezdetett tudatosan rálátni.

3 hét eltelte után az utánkövetési beszélgetésben kiderült, hogy az állítást kérő elkezdte látni maga körül az embereket, és ezzel egyidejűleg el is bizonytalanodott, mert minden szétesett körülötte, és mindent elkezdett megkérdőjelezni. És pont, ez volt a helyes, hogy megkérdőjelezett mindent, mert egyre tudatosabban kezdte látni miben van-volt. Ez egy fontos állomás, és felismerések, amik megszülettek, de ilyenkor még vár további önmunka. Egy állítás nem oldja meg a problémáinkat, folytatni kell tovább az utunkat és merni látni azt, mit működtetünk. Ez a bolygóállás. Bátorság is kell hozzá, hogy elindulj...