Miért nem ott van a Telihold a védikus asztrológiában, ahol a nyugati mutatja?

Ez az egyik leggyakoribb kérdés, ami kommentben szokott tőletek érkezni, és valóban: itt szokott először elveszni a fonal, amikor valaki a védikus asztrológiával találkozikA nyugati rendszer szerint például a Rákban van a Telihold, miközben a védikus számítás szerint az Ikrek jegyébe, azon belül az Ardra nakshatrába esik. Ilyenkor gyakran felmerül a kérdés: akkor most melyik az igaz?

A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk: nem ugyanahhoz viszonyít a két rendszer.

A nyugati asztrológia az állatövi jegyeket az évszakokhoz rögzíti. A Kos mindig a tavaszponttól indul, függetlenül attól, hogy a csillagképek az égen közben lassan elmozdultak. Ez az úgynevezett tropikus állatöv.

A védikus asztrológia ezzel szemben a tényleges csillagpozíciókat veszi alapul, az állócsillagokhoz viszonyít. Ez a sziderikus állatöv. A Föld tengelyének lassú elmozdulása miatt ma körülbelül 23–24 fok eltérés van a két rendszer között. (Ezt az eltérést nevezzük ayanamsának.)

Ennek következménye, hogy ugyanaz az égi esemény:
– a nyugati rendszerben például a Rák jegyében jelenik meg,
– míg a védikus rendszerben az Ikrek, azon belül az Ardra nakshatra területére esik.

Nem két külön Teliholdról beszélünk, hanem ugyanannak az eseménynek a két eltérő állatövben való értelmezéséről.

Más a kiindulási alap, ezért az ég felosztása is más.

Ez lényeges számítási különbség, de gyakran felmerül a következő kérdés: ha így van, akkor hogyan lehet az, hogy mindkét rendszer működik?

Azért, mert nem ugyanarra a kérdésre válaszolnak.

Én mindkét rendszert használom, és attól teszem függővé, melyiket veszem elő, hogy mit szeretnénk megvizsgálni. Ahogyan a nyugati asztrológián belül is több irányzat létezik (hellenisztikus, középkori, tradicionális, modern pszichológiai stb.), úgy a nyugati és az indiai asztrológia mögött is eltérő szemlélet áll.

A védikus asztrológia a sorsból indul ki: abból, hogy milyen életszakaszokat tervezett a lélek, milyen tapasztalatok várnak ránk, és ezek hogyan bontakoznak ki az időben. Ez segíthet abban, hogy ne tévedjünk el a jelenben azokban az időszakokban, amikor elbizonytalanodunk, elfog a kétely.

Ha valaki arra keresi a választ, hogy benne van-e a gyermekvállalás a sorsában, vagy hogy milyen irányba érdemes elindulnia, jellemzően a védikus asztrológiához fordulok. A bolygóperiódusokból jól láthatóvá válik, milyen tapasztalatokat szeretne a lélek megélni egy adott életszakaszban.

A nyugati asztrológiát inkább akkor használom, amikor a belső folyamatok, a karakter, az önismeret van fókuszban: hol vannak a gyenge pontok, mi segíthet egyensúlyba hozni egy-egy életterületet.

Mindkét rendszer alkalmas önmegismerésre, de más módon. A végső cél ugyanaz: a sorsunk megismerése és elfogadása, ami a mai világban különösen nagy kihívás. Elfogadni azt, hogy bizonyos dolgok felett nincs – vagy csak nagyon korlátozott – a kontroll lehetőségünk, nem könnyű.
Különösen egy olyan korban, ahol azt halljuk, hogy bármi lehetséges, csak hinned kell benne.

Minél több horoszkópot és emberi sorsot látok, annál közelebb kerülök az eleve elrendeltetés gondolatához. Számomra ez nem fatalizmust jelent, hanem bizalmat: legyen meg Isten akarata.

Az asztrológia egy mély, régi tudás, amelyet nem lehet egy élet alatt kitanulni. Sem kettő. Ezt a régi bölcsek, rishik, jógik is így látták. Aki valóban megértést keres, annak előbb-utóbb ez a téma újabb és újabb kérdéseket fog felvetni.

***