Telihold és Vörös Holdfogyatkozás március 3.

Február 17-i napfogyatkozást március 3-án holdfogyatkozás követi, amely hagyományosan vöröses árnyalatú.

Varahamihira a Bṛhat Samhita című művében a vörös színű holdfogyatkozást Marsikusnak írja le. Az ilyen fogyatkozás a klasszikus hagyomány szerint katonai mozgásokkal, fegyveres feszültségekkel és állami szinten meghozott döntésekkel összefüggő kollektív folyamatokra utal.Holdfogyatkozáskor az elme érzékenyebbé válik (elsötétül egy időre), ezért különösen fontossá válik a tudatos jelenlét és az érzelmi reakciók feletti uralom, hogy a hirtelen, meggondolatlan válaszok elkerülhetők legyenek.

Az Oroszlán–Vízöntő tengelyen a Hold a Purva Phalguniban áll, melynek uralkodója Bhaga, a szerencse és a jólét istene. Árnyoldalán ez a minőség kapzsiságként, mohóságként és felzaklatott, átgondolatlan reagálásként jelenhet meg.

Ezzel párhuzamosan a Nap és Rahu együttállása a Shatabishában felerősíti az egót és az igazságérzetet, felsőbbrendűséget. Ehhez a nakshatrához hagyományosan háborúk, járványok és kollektív megrázkódtatások tartoznak. Március 4-én a Mars is belép ebbe a a nakshatrába és a következő újholdig itt is marad, ami tovább erősíti a harcias, konfrontatív szélsőséges megnyilvánulásokat. Shatabisha istensége Varuna, a kozmikus vizekhez és a kozmikus–erkölcsi rend őrzéséhez kapcsolódó istenség.

Ez a minőség azt jelzi, hogy felszínre kerülnek azok a folyamatok, amelyek korábban rejtetten, a dharmát sértő módon működtek, ezért válik most ennyire hangsúlyossá a durva, szélsőséges energia. 

Rahu jellege miatt a rejtetten, láthatatlanul és manipulatív módon működő folyamatok kerülnek előtérbe. Így az energia- és tengeri stratégiai kérdések, a hajózási útvonalak, és általában a vízhez kapcsolódó területek is nagyobb hangsúlyt kaphatnak.

Shatabisha szimbóluma a kör, így az elzárások, blokád alá helyezések, fenyegetések, ügyek elrejtése megfeleltethetőek ennek.

A mostani telihold és holdfogyatkozás idején a tudatosság különösen fontos. Jelenléte abban mérhető, hogy felismerjük-e az események mögött működő rendet – nemcsak kollektív szinten, hanem a párhuzamokat saját személyes életünkre vonatkoztatva is.